Fura

(részlet)

Ment mendegélt az erdőben, árkon-bokron, árnyékban, napsütésben, hegynek fel, völgybe le a Kisvakond, a Nyuszi és a Süni.

- Nézd, Apa, kavicsok!

Doktorpíédzsdí hamar elunta ezt az országot, így hát elhúzott Londonba. Előtte még megkaptam az eligazítást, hogy mit merre meddig.

Ma meg találkoztam Emtével, aki valamilyen furcsa konstelláció következtében kibírt már lassan egy hónapot evvel a zabolátlan fickóval.

- Három puszit adok! - szólítottam meg.

- Hármat? - kerekedett el a szeme, de azért odatartotta az arcát. Lehet, hogy az engedelmes beletörődés a trükkje, amivel túlélte az elmúlt heteket.

- Igen, az egyiket Londonból küldik - mondtam a harmadik puszi után.

Édes volt, ahogy elpirult.

- Itt a tavasz! Egészen kivirultál! - bókoltam.

- Ja, meg elhúzott végre az a fasz! - mondta.

Összenevettünk. Aztán elintéztük, amiért találkoztunk.

- Az a dugó, a gitárhoz... - kezdett bele.

- Igen, megkaptam, odaadta, mielőtt elutazott - bólogattam.

- ... használod?

- Egyedül? Semmi értelme - vontam vállat - Majd, ha hazajön Londonból az a fasz.

Álltunk még egy kicsit, ennél többet úgysem tudtunk volna elmondani egymásnak.

- Na szia! - mondtuk egyszerre.

Nem adtam neki búcsúpuszit, hadd melegítse az a bizonyos harmadik.

Túrkál az ember a Kukában, elvégre már 12%-át használja a közel 3 GB-nak.

Hogy is búcsúzott a hű Szelim gazdájától?

- Bégem! Végem!

Önnek 80 olvasatlan üzenete van!

- Hát, ha nem szorulok bele az ajtókeretbe...

- Már mész? - kérdeztem. "Hiszen csak most jöttél" fejezted be gondolatban. Egyikünknek sem volt érzéke a nagy pillanatokhoz. Bólintottál - menned kell - pedig időd éppenséggel lett volna; fura, hogy pont ma, pont ekkor, mert ha valamid, hát időd sosem szokott lenni.

Ma reggel egyéb tevékenység miatti valamelyest késésben száguldottunk Kiscirmossal a 6-os úton befelé, amikor az egyik kereskedelmi rádió lökött reggeli műsorában a férfi műsorvezetők felszólították a nőit, hogy a mai nap alkalmából kívánhat. És a női hölgy kívánt is mindenféle csacskaságot, majd egyszercsak elhangzott a kulcsszó: Nőnap!

Doktorpíédzsdí újfent nagy útra kél, legalábbis ezt tervezi. Ezen alkalomból meginterjúvolt, hogy lehetne szert tenni korlátlan tárterületre, amit akárhonnan el tud érni egy böngészőből, és le illetve fel tudna tölteni 100 megás fájlokat.

Amikor visszavittem Fiúcskát a gyerekorvoshoz nagyon virgonc hangulatában volt. Elvégre meggyógyult, és így kitörhetett a szobából új kalandokat, új ismerősöket szerezni. Az új ismerős a rendelőben Csenge névre hallgatott, akivel várakozás közben játékot cseréltek - Fiúcska játszott Csenge kis műanyag lovacskájával, Csenge pedig Fiúcska lufijával. A váró megtelt gyerekzsivallyal, szerencsére a várakozók nem csináltak ebből problémát, inkább mosolyogtak a ramazúrin.

Időnként avval hülyítem magamat, hogy toleráns vagyok. De a helyzet az, hogy nem toleráns vagyok, hanem totál vak, vagy inkább figyelmetlen.

Nem váltom meg a világot. Pedig eleinte még úgy volt, hogy igen, de aztán úgy döntöttem, mégsem. Mert rájöttem, hogy kölcsönösen nem érdemeljük meg egymást. Az emberiség engem, én meg az emberiséget. Mivel Attila óva intett tőle, hogy elefántcsonttoronyba vonuljak ebből az apropóból, valahogy viszonyulnom kellett ehhez a kudarcélményhez.